Melyek a kreativitás feltételei? A kreativitás egyfajta szemléletmód, alkotókészség, szabad önkifejezés, amikor olyan nézőpontból szemléljük a világot és benne önmagunkat, ami által számos lehetőséget is észreveszünk, ez pedig hozzásegíthet egy elégedettebb, önazonosabb, érdekesebb élethez. A kreativitás mentális energia, motorja pedig az önmegvalósítási vágy, aminek a kibontakoztatásához megfelelő külső és belső körülményekre van szükség. Ezt ismerheted meg a cikkből.
Vágjunk bele a közepébe! Íme a kulcs a kreativitásunkhoz:
Ha a kreativitás külső feltételei megvannak (elfogadó, támogató, ítélkezésmentes vagyis biztonságos környezet és szabadság, hogy felelősen önmagunk lehessünk), akkor a belső feltételek könnyebben kibontakozhatnak (élményekre való nyitottság, szabad önkifejezés, belső értékelés), hogy kreatívak legyünk.
Ahhoz, hogy ki tudjuk bontakoztatni a bennünk lévő kreatív potenciált, érdemes megteremtenünk a külső és belső feltételeit.
A kreativitás belső feltételei
A legfontosabb belső feltételek:
- Nyitottság (kíváncsiság, élménykeresés, érdeklődés)
- Szabad önkifejezés (önmegvalósítási szándék, függetlenség, kísérletezési kedv)
- Belső értékelés (intrizik, belülről fakadó motiváció, önbecsülés, önbizalom, pozitív énkép)
Legyünk nyitottak az élményekre, kíváncsiak a világra, bátran mutassuk meg magunkat különféle önkifejezési formákban, amelyek számunkra fontosak, és nem mások véleménye formálja.
Nyitottság
Éljük meg a jelen pillanat nyújtotta élményeket, történéseket annak való formájában. Ne címkézzük fel a dolgokat vagy magunkat korábbi tapasztalatok, előfeltevések alapján, hanem az itt és mostban maradva legyünk kíváncsiak, nyitottak új felfedezésekre, tapasztalásokra, mert új oldalainkat, színeinket ismerhetjük meg. “Eddig nem szerettem a paradicsomot, de olyan gusztán ez a salsa, ha már itt vagyok Mexikóban, megkóstolom.“
Szabad önkifejezés
Bátran, szabadon, spontán játszunk a gondolatainkkal, kísérletezzünk különféle formákkal, színekkel, önkifejezési módokkal, illesszünk össze eddig elkülönült dolgokat, hiszen minden ötlet a világban már meglévő, de addig még nem összeillesztett ötletekből áll. Találjunk rá új kombinációkra, nézzünk különféle nézőpontokból a minket körülvevő világra és a bennünk keletkező gondolatokra. A spontán játszadozás, eredetiség, kísérletezési kedv kulcsfontosságú a kreativitás megéléséhez, megtapasztalásához.
Belső értékelés
Azért tegyünk meg dolgokat, mert mi jónak és értékesnek tartjuk, mert mi hiszünk benne, mert belőlünk fejeződik ki valami és ne a külvilág visszajelzései, dicsérete vagy kritikája miatt. A belső értékelés során a mi megélésünk számít, nem az, mások hogyan ítélik meg a tetteinket, alkotásainkat. Milyen érzéseket vált ki belőlem az alkotásom? Kifejeztem belőlem valamit? Kielégíti-e a vágyamat valami iránt? Megfelel az elvárásaimnak? Ezek a kérdések sokkal fontosabbak a kreatív embereknek, mint az, hogy mások mit gondolnak, miként ítélik meg az alkotásukat.
Amikor azt mondom, alkotás, akkor nem(csak) egy festményre, egy DIY kaspóra, szoborra vagy egyéb művészeti alkotásra gondolok, hanem egy olyan megvalósult dologra, ami az önkifejezésünk nyomán jött létre. Ez lehet egy html kód, egy matematikai képlet, egy elkészített frizura, egy vállalkozási ötlet, egy rajz, egy sütemény, egy újrahasznosított tárgy, egy szakdolgozat… Tudod, a kreativitás sokféleképpen megmutatkozik.
Mindezek akkor tudnak igazán érvényesülni, ha megvan a kibontakoztatásukhoz szükséges külső feltételrendszer is, mégpedig a pszichológiai értelemben vett biztonság és szabadság. Micsoda kontraszt, ugye? Legalább is elsőre. Ha emlékszel, az Élj kreatívan! könyvben is nagy hangsúlyt fektettem a keretekre és a szabadságra, mert elengedhetetlenek, ha a kreativitásról beszélünk.
A keretek akkor megfelelőek, és akkor tudjuk becsatornázni a kreatív energiáinkat, ha egyensúlyban van benne a biztonság és a szabadság.
A kreativitás külső feltételei
Ahhoz, hogy a bennünk lévő lehetőségeket ki tudjuk bontakoztatni, fel tudjuk szabadítani a bennünk rejlő kreatív potenciált, vagyis a belső feltételrendszer megmutatkozhasson – ahogy feljebb olvashattad -, egy megfelelő környezet nagyban hozzájárul. Akárcsak egy értékes mag, amelyet ha elvetünk, sokkal hamarabb és szebben fakad szárba és lesz belőle csodálatos fa, ha megfelelően locsolják, jó talajba ültetik, és a növekedése során jól gondozzák. A kreativitás külső feltételei akkor teljesülnek, ha biztonságos és szabad közegben fejlődünk, ilyen környezet vesz körbe bennünket.
És mi van a bizonytalan helyzetetekkel?
Természetesen arról se feledkezzünk meg, hogy a bizonytalan helyzetek, hatások, körülmények is szárba tudják fakasztani a kreativitást (lásd kreatív komposzt). A jól ismert körülmények között jól megvagyunk a működő megoldásainkkal, és kényelmesen a megszokott mederben csordogálunk, eszünk ágában sincs megakasztani, amíg nem jön valami váratlan, ami bizonytalanná teszi a helyzetet, és azonnal felrázódunk, kizökkenünk a jól ismert kerékvágásból. A kreatív gondolkodás divergens, szerteágazó, nem sablonos, egyedi, újító, felfedező, nonkomformista, tehát jól tűri, sőt, igényli a kizökkentést. A kreatív emberek maguk teremtenek bizonytalan helyzeteket, új dolgokba fognak, kockáztatnak, szembemennek mások elvárásaival, a félelmeik ellenére kipróbálják magukat ismeretlen helyzetekben, az önmegvalósítás izgalmas útjára lépnek, míg mások nem saját késztetésre idézik elő, hanem belesodródnak a bizonytalan helyzetekbe, külső kényszerből ugarnak fejest a változásba és így fedezik fel a kreatív képességeiket. Szóval ennyit a bizonytalansági faktorról.
Szóval, ahogy feljebb is írtam, akkor tudjuk igazán kibontakoztatni a kreativitásunkat, ha biztonságos és szabad közeg vesz körbe bennünket.
A szabadság és biztonság egyensúlya
A keretek kapaszkodót, biztonságot adnak, megmutatják a magabiztonságunk határait, kijelölik azt a medret, amelybe be tudjuk csatornázni a kreativitásunkat, amelyben érvényre tudjuk juttatni azt a módot, ahogy megvalósítjuk az álmainkat, formába öntjük a gondolatainkat, létrehozzuk alkotásainkat.
Egy szobrásznak biztonságos keretet ad az anyag- és formaismeret, a pilótának az aerodinamikai tudásanyag – és annak a rengeteg gombnak az ismerete, ami a műszerfalon van -, egy webdesignernek keretet ad a html kódok ismerete, egy szövegírónak a helyesírás elsajátítása, a lakberendezőnek pedig az alaprajzok elkészítése. Ezek a keretek teszik lehetővé, hogy magabiztosan működjünk az adott területen, és meg tudjuk mutatni, ami bennünk lakozik és felszínre kíván törni. Ehhez el kell sajátítanunk az adott terület ismereteit és tudásunkat érdemes folyamatosan bővíteni, vagyis feltölteni a mentális raktárainkat minél több variációs lehetőséggel, hogy válogathassunk, hogy klassz ötletek, megoldások szülessenek (lásd: biológiai ötletgyárunk c. cikk). Ha ezek a keretek megvannak, akkor lehet bővíteni, meghaladni, más módokon kísérletezni a területünkön és kijjebb tolni a határokat, újítani, bátran próbálkozni.
Fejlődj Magyarország első kreativitásfejlesztő online kurzusoldalán! Kíváncsi vagy? szikrakurzusok.hu
Nah, de mi kell ahhoz, hogy jól tudjuk felállítani a kereteinket? A szabadság és a biztonság egyensúlya.
1. KÜLSŐ FELTÉTEL: BIZTONSÁG
Ahhoz, hogy a kreativitásunk igazán kibontakozhasson, vagyis ki tudjuk bontakoztatni, jó, ha olyan közeg vesz bennünket körbe, amely támogató, főleg ezen a három területen:
- Empatikus
- Külső ítélettől mentes
- Feltétel nélkül elfogadó
Ne csak úgy gondoljunk ezekre a területekre, hogy téged körbevegyen, hanem, hogy te magad is nyújtsd. Fejleszd hát ennek megfelelően.
Empatikus környezet
Empatikus közegen azt értjük, ha bele tudnak helyezkedni a helyzetünkbe, nem a viselkedésünk alapján hoznak téves következtetéseket, hanem a cipőnkbe bújva megértik, hogy mi zajlik bennünk. A mi nézőpontunkból (is) látnak bennünket, megértik az érzéseinket, belehelyezkednek a belső világunkba, és így is elfogadnak bennünket. Ez ugyanúgy igaz ránk is: akkor biztosítunk valakinek biztonságos közeget, ha bele tudunk bújni a cipőjébe és elfogadjuk.
Ilyen és ehhez hasonló szituációkkal edzheted az empátiát:
Olvasd el az alábbi történetet és azonosulj a szereplővel, gondolataival, érzéseivel, helyezkedj külső szemlélőből a szereplő egyéni nézőpontjába.Úgy helyezkedj bele, hogy E/1-ben hangosan vagy magadban mondd ki, mi zajlik a szereplőben, vagyis jelen esetben benned, és tölts el ebben a nézőpontban 5 percet. Ha letelt, visszatérve a saját cipődbe javasolj megoldást a helyzetre. Belehelyezkedhetsz az anyuka, a kisfia és az óvónéni helyzetébe is.
Anna a családjával falun él, de a közeli nagyvárosban dolgozik. Munka után hazafele tart, amikor kisebb balesetet szenved, árokba hajt. Az útszakasz nem forgalmas, hosszú ideig nem megy arra másik autó. Anna már látja, hogy nem ér oda a kisfiáért az óvodába, de lemerült a mobiltelefonja is.
Ezzel remekül gyakorolhatod a többféle nézőpont behívásának képességét, végső soron az empátiát. Bátran keress a saját életedből is példákat, amely során belehelyezkedsz a sajátodén kívül mások nézőpontjaiba is. Minél többet gyakorlod, annál ügyesebben és gyorsabban fog menni, hogy több szemszögből is ráláss helyzetekre és rugalmasabban tudd azokat kezelni, javuljon másokkal a kommunikációd és persze a problémamegoldási készséged is.
Külső ítéletektől mentes környezet
Ha mások nem a saját szempontjaik alapján alkotnak rólunk egy képet, nem várnak el tőlünk valamit és nem mérnek valami külső mércéhez, akkor bizony elősegíthetik a kreativitásunkat. A külső értékelés védekezésre vagy maximalizmusra sarkall -amelyek kreativitás gyilkosok lehetnek – , mert azt érezteti velünk, hogy valamihez viszonyítani kell magunkat, hogy önmagunkért nem vagyunk értékesek, és mutatnunk kell magunkat valamilyennek. Ha a szüleink orvosnak szánnak bennünket, és fejet hajtunk, miközben nem érezzük önazonosnak, sajátnak azt az irányt, akkor egy jó nagy gátat húzunk fel a kreativitásunk útjába.
Ez nem jelenti azt, hogy ne alkossunk véleményt, ha valamivel nem értünk egyet és nem tetszik. Alkossunk – ha kérik -, de az legyen szubjektív és ne a másik tulajdonságáról vagy produktumáról szóljon. Ahelyett, hogy azt mondanánk “Ez a fotó szar“, inkább mondjuk azt, hogy “Nekem ez a fotó nem tetszik, hiányoznak számomra róla a színek.” Ezáltal nem gátoljuk a másiknak a kísérletezési, kibontakoztatási kedvét, önmegvalósítási törekvéseit, csak azt üzenjük, hogy nekünk nem jön be.
Elfogadó környezet
Ha feltétel nélkül elfogadnak bennünket, a véleményünket, a viselkedésünket, a stílusunkat, a gondolatainkat, a külsőnket, akkor azt érezzük, hogy értékesek vagyunk így, ahogy vagyunk. Azt tanuljuk meg, hogy azok lehetünk, akik és nem kell másnak látszanunk, hogy elfogadjanak, befogadjanak. Igyekezzünk mi is ilyen környezetet teremteni mások számára.
Ezeket a külső körülményeket mi is megteremthetjük mások számára, ne csak elvárjuk. Kezdjük magunknál, adjuk meg mások számára.
2. KÜLSŐ FELTÉTEL: SZABADSÁG
Azt hiszem, ehhez nem kell sokat hozzá tennem. Az Élj kreatívan! könyvben is sokat írtam róla és számos szikracikket olvashatsz a témában. Mégis, amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a szabadság felelősségvállalást is jelent. A kreativitás kibontakoztatását elősegítő szabadság egyáltalán nem korlátnélküliséget és szabálykerülést jelent, hanem a felelősségünk tudatában a megfelelő keretek felállítását. Azt, hogy úgy cselekszünk, ahogy száminkra megfelelő, miközben nem okozunk kárt másnak, nem sértjük mások érdekeit, konstruktívan veszünk részt a társadalmi életben, szem előtt tartjuk a közösségi szellemet, és felelősséget vállalunk a szavainkért, tetteinkért, az alkotásunkért.
A kreativitás feltételei tehát a biztonság és a szabadság közötti megfelelő balanszírozás. Ha jól csináljuk, támogató, inspiráló közegben mozgunk, bátran vállaljuk a véleményünket, nyitottan és kíváncsian éljük meg az élményeinket és készek vagyunk spontán kísérletezni, akkor megteremthetjük a kreativitásunk kibontakoztatásának tökéletes feltételeit.
Kreativitás a fókuszban – előadások, céges tréningek, online kurzusok, egyéni- és csapatfejlesztés változatos témakörökben, más nézőpontokból. Rendhagyó módszerek, érdekes témák, egyedi önismereti- és fejlesztési technikák. Részletek: evaszlafkai.hu